Kiszállunk.

Drága Olvasók!

Nem túl vidám bejegyzéssel érkeztünk a szerkesztőtársam, Ebony és én, Sunshine. Rengeteget töprengtünk mindketten erről, végül döntöttünk. Mint, ahogy a cím is mutatja: kiszállunk. Igen fájó szívvel határoztuk el, az okokat pedig alul elolvashatjátok.

Ebony:

Dóri után én vagyok a legrégibb szerkesztő itt. Amikor még megkezdődött ez az egész alig volt 5 feliratkozó, viszont mára már 216 van. Elképesztő, hogy mennyi mindenen ment keresztül, s mennyit fejlődött ez a blog. Na, de ez most nem is fontos...
Hogy miért hagyom itt a blogot?
Egyszerű: Nincs tovább kedvem ezt csinálni. Meguntam a bejegyzéseket hozni, és bevallom nem is érzem, hogy létfontosságú lennék az IYCDI-ben. De mindegy, most így is úgy is távozom. Bizonyára mindennap meg fogom nézni a blogot, hogy bizonyosuljak a haladásán és az újdonságokon. Amibe bírok mindenben segítségül fogok szolgálni a szerkesztőknek.
Most pedig távozom az If you can dream it, you can do it blog szerkesztőségéből.

Egy kis üzenet Dórinak, Cassidy-nek és Andinak: Ne adjátok fel! ♥

Sunshine:

Ebonyval ellentétben, én pár hónappal ezelőtt csatlakoztam a bloghoz, pontosabban még augusztus végén. Jól emlékszem, épp az előbb említett bloggerinát kérdeztem meg, hogy lehetek-e a csapat tagja. Megmutatta a többieknek is a munkáimat, mire ők igennel válaszoltak. Mit ne mondjak, nagyon megörültem! Eleinte egy picit féltem, hogy mit fognak az olvasók szólni a jövetelemhez, mivel csak úgy egyszeriből bukkantam fel. Viszont meglepődtem. Tetszettek másoknak a munkáim, és még a véleményemre is tartottak igényt (itt a kritikákra gondolok). Azonban semmi jó nem tarthat örökké. Nem adtam hozzá semmit sem a bloghoz. Csakis fejlécekkel, kritikákkal érkeztem, és egyszer-kétszer hoztam pár gifet vagy PNG képed. Ennyi. Valahogy elidegenedtem az egésztől. Nem találtam benne örömömet. Mondhatni eléggé inaktívvá váltam. Feleslegesnek éreztem magam- vagyis még most is. Ez a legfőbb oka a távozásomnak. Úgy érzem, nincs túl nagy szükség rám. Igazán nem tudom mit írhatnék még, nem vagyok a szavak embere. Egyszerűen csak ennyit tudok: köszönöm. Mindent. Köszönöm a szerkesztőknek ezeket a gyönyörű hónapokat, az olvasóknak pedig a sok támogatást. Az biztos, hogy nem fogom elfelejteni ezt a korszakomat, és büszke is vagyok arra, amit itt elértem.
Én is sok sikert kívánok Dórinak, Cassidynek és Andinak, hálás vagyok nekik mindenért.♥♥♥ Ne adjátok fel!
Végül pedig fájó szívvel búcsút is veszek az IYCDI-től. Goodbye.

Utoljára szorosan ölel titeket,
Ebony és Sunshine♥♥♥