Kedves olvasók!
Meg is érkeztem az első kritikáimmal itt. Én alaposan megszoktam szemlélni az egész blogot, és csak azután alkotok véleményt róla, miután tövétől-hegyéig átvizsgáltam. A kritikák alá írott sorok, csak a saját szubjektív véleményem, nem bántó jelleget képviselnek, és senkinek nem kell megfogadnia ha nem szeretné.
Kinézet:
A fejléced nagyon szép, mindig ámulattal néztem a munkáidat, s most sem okoztál csalódást. Viszont találtam benne pár olyan dolgot, ami engem kicsit aggaszt, és zavarja a szememet mikor rátekintek erre a csodára. Crystal között ott van, Colton és az előbb említett személy, ami nem hiszem hogy éppen oda illik. Vagyis nem oda helyeztem volna, hanem Crystal mellé, mert így a kép össze van tömörítve. Továbbá az egyik villany körte belelóg Colton arcában. Ha pedig már ezt szóba hoztam, tele van az egész égőkkel, ami furcsa és egy idő után már nyomasztó tud lenni. A design kód eléggé elnyerte a tetszésem, főleg hogy a kék az egyik kedvenc színem. Ebbe nem tudok beleszólni. A menü elrendezése megfelelő, bár szerintem mindig frissíteni kéne a 'Fejezetek' oldalt, meg egy régebbi kiadványod adatai szerepelnek még mindig ott. Ezen kívül pedig a 'Versenyeke' oldalt elég lett volna csak akkor közzétenni, mikor már jelentkeztél valahová, mert most üresen csüng ott egy kis szöveggel. A modulok tárolása is megfelelő, bár én még mindig az az elv mellett teszem le a voksom, hogy magunkat mindenhol utoljára illik tenni, de lehetséges hogy csak én vagyok ilyen. A kódolás mint már említettem szép, és nem a megszokott stigmákat használtad.
A fejléced nagyon szép, mindig ámulattal néztem a munkáidat, s most sem okoztál csalódást. Viszont találtam benne pár olyan dolgot, ami engem kicsit aggaszt, és zavarja a szememet mikor rátekintek erre a csodára. Crystal között ott van, Colton és az előbb említett személy, ami nem hiszem hogy éppen oda illik. Vagyis nem oda helyeztem volna, hanem Crystal mellé, mert így a kép össze van tömörítve. Továbbá az egyik villany körte belelóg Colton arcában. Ha pedig már ezt szóba hoztam, tele van az egész égőkkel, ami furcsa és egy idő után már nyomasztó tud lenni. A design kód eléggé elnyerte a tetszésem, főleg hogy a kék az egyik kedvenc színem. Ebbe nem tudok beleszólni. A menü elrendezése megfelelő, bár szerintem mindig frissíteni kéne a 'Fejezetek' oldalt, meg egy régebbi kiadványod adatai szerepelnek még mindig ott. Ezen kívül pedig a 'Versenyeke' oldalt elég lett volna csak akkor közzétenni, mikor már jelentkeztél valahová, mert most üresen csüng ott egy kis szöveggel. A modulok tárolása is megfelelő, bár én még mindig az az elv mellett teszem le a voksom, hogy magunkat mindenhol utoljára illik tenni, de lehetséges hogy csak én vagyok ilyen. A kódolás mint már említettem szép, és nem a megszokott stigmákat használtad.
Történet:
Nekem rögtön az egyediséget szimbolizálja. Már ahogyan az elején elkezdted; Csönd. Nincs harangszó, nincs zörgés, nincs olyan mely azt jelezné... valaki él még. Valaki lélegzik a kupac alján, a sok holttest között vannak lelkek, akik még élnek. Én. Én élek, és lélegzem, ki akarok szabadulni ebből az átkozott ketrecből, a sok bűzlő holttest közül. De a hangok nem jönnek. Csak távolba révedő szemek maradtak nekem. Ők, és senki más. Mind meghaltak. Cafatokra tépte őket, rám dobálta, és azt hitte végzett. Halottam a hangokat a fejemben; Várj még, várj. Végtelenszer elismételt mondatok, de a várakozás hiábavaló. Nincs itt már élő, ki megmenthetne. Nincsen olyan ember, kit ez a pár sor már meg nem fogott volna. Esőnek nekem is úgy tűnt, hogy tele van tőmondatokkal, de mikor már az ötödik fejezetnél jártál - ami személyes kedvencem - rájöttem, neked ilyen az írás stílusod, egyedi és magával ragadó. Néhol van, hogy hiányzik az 'a' betű, de pont ettől lesz érdekes az egész, mert nekem csak akkor tűnt fel, mikor kicsit szemléletesebben átvizslattam a sorokat, ameddig olvastam semmit nem érzékeltem ezekből a botlásokból. Ergo, ezektől eltekintve semmi probléma a blogoddal, nagyon ötletes és specifikus. Itt-ott azért előfordultak szóismétlések, de ezek csak a kezdetben voltak észrevehetőek, ahogyan haladtál tovább, úgy váltak kámforrá.
További jó blogolást kívánok neked!
Ölel mindenkit,
Nekem rögtön az egyediséget szimbolizálja. Már ahogyan az elején elkezdted; Csönd. Nincs harangszó, nincs zörgés, nincs olyan mely azt jelezné... valaki él még. Valaki lélegzik a kupac alján, a sok holttest között vannak lelkek, akik még élnek. Én. Én élek, és lélegzem, ki akarok szabadulni ebből az átkozott ketrecből, a sok bűzlő holttest közül. De a hangok nem jönnek. Csak távolba révedő szemek maradtak nekem. Ők, és senki más. Mind meghaltak. Cafatokra tépte őket, rám dobálta, és azt hitte végzett. Halottam a hangokat a fejemben; Várj még, várj. Végtelenszer elismételt mondatok, de a várakozás hiábavaló. Nincs itt már élő, ki megmenthetne. Nincsen olyan ember, kit ez a pár sor már meg nem fogott volna. Esőnek nekem is úgy tűnt, hogy tele van tőmondatokkal, de mikor már az ötödik fejezetnél jártál - ami személyes kedvencem - rájöttem, neked ilyen az írás stílusod, egyedi és magával ragadó. Néhol van, hogy hiányzik az 'a' betű, de pont ettől lesz érdekes az egész, mert nekem csak akkor tűnt fel, mikor kicsit szemléletesebben átvizslattam a sorokat, ameddig olvastam semmit nem érzékeltem ezekből a botlásokból. Ergo, ezektől eltekintve semmi probléma a blogoddal, nagyon ötletes és specifikus. Itt-ott azért előfordultak szóismétlések, de ezek csak a kezdetben voltak észrevehetőek, ahogyan haladtál tovább, úgy váltak kámforrá.
További jó blogolást kívánok neked!
Ölel mindenkit,
Drágám.!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm a kritikád. A következő designban megpróbálok odafigyelni az egészre, és igen, a menüpontokat még frissítés alatt áll a blog. Sosem tudtam, milyen 'a' betűkről van szó, valahogy nem tűnik fel, hogyha kihagyom őket, sőt, a hiányukat sem érzem annak, hogy egyáltalán kihagyom őket, így lehet ezért nem javítom ki őket. De azért megpróbálok odafigyelni erre is, bár nem tudom, mennyire fog menni.
Azért köszönöm a kritikát, megpróbálok javítani azokon amiket írtál.
Ezer puszi, és megannyi ölelés,
Katie Boo