Intejú with Sweety , Diana Brunwin , ~L.T.P. and domii

A kb. egy hónapja megrendezett blogverseny eredményei közül, még nem lett mind kihirdetve, pontosabban publikálva, de már dolgozunk rajta. Igazából 7 kategória volt, s azt hiszem 4-et osztottunk meg veletek. A legjobban megformált karakterek, a legkedveltebb blog, s a legszomorúbb blog kategóriák nyerteseit, is hamarosan megismerhetitek, de még egy kis időt kérünk! De addig is az eddigi nyertessekkel, illetve második helyezettekkel, elkészítettem az interjúkat. A blogajánlókat nem készítem el, bocsánat.. Az okát a következő bejegyzésben olvashatjátok..

Psyhotic-Love /Sweety

- Honnan jött a blogod ötlete?
- Én is pszichológus szeretnék lenni, akárcsak Tim és Melody a történetben, így még jobban a magaménak tudhatom a blogod, valamint a történetet.
- Melyik szereplő áll hozzád legközelebb?
- Egyértelműen Melody, mivel az ő szemszögéből írom a történetet, s néha a saját gondolataimat is beleszövöm, de azt nem mondhatom el, hogy magamról mintázom. Vannak hasonlóságok, ugyanakkor különbségek is köztük, de ez így van rendjén.
- Miért pont pszichológia? 
- Mindig is érdekelt a tudománynak azaz ága, ahol az emberek viselkedését figyelik. Én kifejezetten sokat gondolkozom a körülöttem lévők cselekedeteinek az okán, és addig nem tudok nyugodt lenni, amíg rá nem jövök, hogy mit miért csinált az adott személy.
Valamint az is közrejátszik, hogy ilyennel még nem találkoztam a Blogspoton.
- Harry van főszerepben. A többi bandatagot a későbbiekben teljesen kizárod a történetből?
- Így tervezem, viszont nem tudom biztosra mondani, mert én nem írom meg előre a részeket, nem tudhatom, hogy hogyan fognak alakulni a dolgok. Lehet kapnak egy kis szerepet vagy szó lesz róluk, de nem áll szándékomban fontos szerepet osztani nekik.
- Mi volt a legjobb dolog amit a blogodról mondtak? 
- Hogy magával ragadja az olvasót, teljesen áttudja érezni a szereplők érzéseit.
- És a legrosszabb?
- Rosszat nem igazán kaptam - hál' Istennek - , viszont egy lány a következő sorokat írta: "Nem tetszik a történet, semmi értelme és lényege nincsen!Elolvastam az egészet prologustol kezdve a 9. Felyezetig!"
Nem hiszem, hogy elolvasta volna, mert olyan kérdéseket tett fel nekem, miszerint Harry a pszichológus? Harry még nincs benne a történetben? , így nem tanúsítok ennek nagy jelentőséget. Őszintén szólva, jót nevettem a beszélgetésünkön.
- Amikor még csak 1-2 feliratkozód volt, gondoltad volna, hogy ez a szám ma már a 90 felett jár? 
- Nem igazán, mivel az előző blogjaimnak nem volt nagy sikere, ezért csak reménykedni tudtam. Tudod, a remény hal meg utoljára.
- Mi adja az ihletett az íráshoz? 
- Az olvasóim biztatása nagyon sokat segít ebben, ugyanakkor idővel rájöttem, hogy először is magamnak kell írjak, nem mások unszolásából. Így sokkal önfeledtebb írni, valamint ihlethiányban sem szenvedek.
- A blog design-je is gyönyörű. Ám de a szöveget nem lehet bemásolni. Van ennek valami különösebb oka? Esetleg valaki próbálta már lekoppintani a blogot,  találkoztál már olyan történettel ami nagyon hajazott a te blogodra?
- A blog design-je Dorothy S. műve, viszont én tettem lehetővé, hogy ne lehessen kimásolni a szöveget. Nincs különösebb oka, csak jobb megelőzni a bajt, mivel már sok Blogger panaszkodott arra, hogy szótól-szóig ellopták a műveiket.
Találkoztam már hasonló témájú blogokkal, de nem tettem semmit sem ellenük. Miért? Nem éri meg, hiszen teljesen kidolgozatlanok, valamint csak párbeszédből állnak.
- Utoljára szeretnék gratulálni a második helyezésedért, valamint még egy utolsó kérdés, amit mindenkitől megkérdezek.. Mit üzennél az olvasóidnak?
- Először is köszönöm, hogy részt vehettem a versenyben, valamint azt is, hogy interjút készítettél velem!
Az olvasóimnak a következőket üzenném; Köszönöm, hogy vagytok nekem, nélkületek most sehol sem tartanék. Köszönöm, hogy képesek vagytok végighallgatni a nyafogásaimat. Köszönöm, hogy bennetek barátokra leltem! Köszönöm, hogy olvasói vagytok az én kis agyszüleményeimnek! Számomra Ti vagytok a legjobbak!

DIANA BRUNWIN/BLOGJÁT TÖRÖLTE./

1. Sokan szerették a blogod, ám de az eredményhirdetés előtt bezártad. Csupán ihlethiány miatt? 

Nem, nekem mindig meg volt ihletem! Egyébként erre van egy idézet is „Az ihlet a lusta írók kifogása.” A blog azért zárt be, mert a történetet még nem éreztem érettnek, vagy is inkább magamat nem éreztem annak ehhez a történethez.

2. Esetleg elárulod, hogy milyen befejezésre számíthattunk volna? 

Semmiféleképpen nem, elnézést! Ez a történet folytatódni fog a közeljövőben.

3. Kicsit nehéz megírnom a blog nélkül a kérdéseket, de arra emlékszem, hogy sok rendszeres olvasód volt. Gondoltad volna, hogy ennyire szeretik majd az emberek a történeted? 

Nem számítottam rá abszolút, hogy ennyi embernek fog tetszeni a különálló történetem, hiszen eddig én csak One Direction fanfictionokat írtam, így meglepetés volt számomra.

4. A legtöbb bloggernek, ha azt mondjuk, hogy Diana Brunwin, tudja, hogy te vagy az, vagy legalábbis az egyik blogodat valószínűleg ismeri. Ha neked mondanának egy nevet, tudnád bloghoz kötni. Tehát a kérdés az, hogy sok blogot olvasol? 

Nem olvasok sok blogot, csak is olyanokat olvasok, amik igényesek és jól meg vannak írva.

5. Teljesen feladod az írást?

Dehogy is! Jelenleg is egy regényemet írom.

6. Esetleg, egy szerkesztős bloghoz hogy állsz? Hisz szép fejléceket készítesz, s gondolom más szerkesztések sem okoznak problémát. 

Az már nem az én világom. Már nem látogatok olyan blogokat és nekem időm se lenne rá.

7. Több bloggerel is egész jó kapcsolatot ápolsz. (pl. Noricii.) Őket személyesen is ismered, vagy csak interneten keresztül?

Csak interneten, de mindenféleképpen szeretnénk találkozni.

8. Szoktál esetleg magadnak írni, verseket, rövid történeteket, novellákat? 

Rövid történetet és novellát igen.

10. Köszönöm, hogy időt szakítottál rám. Még egy utolsó kérdés. Amikor elkezdted a Feledhetetlen Múlt című blogot, nem is gondoltál arra, hogy bármely One Direction tagot belekeverd?

Isten ments, hogy belekeverjem az 1D-t! Szeretem a bandát, de ők nem illenének ehhez a történethez. Én is köszönöm a felkérést!

~L.T.P. ALONE

1. Miért pont Zayn a főszereplő?

Először igazából azért kezdtem el vele írni, mert vele még sosem írtam, ugyanis régebben nem kedveltem. Ne kérdezd miért, mindössze nem volt szimpatikus. Azonban mára már a kedvencem a bandából Liam mellett.
2. A blogod esetleg reklámoztad, hogy ilyen sok olvasód van?

Csak a csoportomban tettem ki általában, meg ha kedvem támadt, akkor még többi facebookos blogos csoportban.
3. Vannak olyan személyek, akik már régóta figyelemmel követik a blogodat, s támogatnak?

Igen, vannak. Mindent köszönök nekik, szerintem tudják kiről beszélek.
4. Mi volt a legjobb, s a legrosszabb vélemény amit kaptál?

Erre nehéz válaszolni, mert rengeteg jó véleményt kaptam, s mindben volt valami, ami fantasztikussá tette. Minden hozzászólásnak meg volt a maga bája, és hangulata. Rossz, nos kaptam rosszat is, nem tagadom, de nem fogok neveket mondani, mert nem ez a téma már lezárult, s megbeszéltem az illetővel.
5. Volt már olyan időszakod, amikor abba akartad hagyni, ezt az egészet, s majdnem törölted a blogot?

ALONE-nál nem volt ilyen, de más blogomnál volt, hogy törölni akartam az egészet, és kukába vágni, de nem tettem soha.
6. Mi ösztönöz az írásban, van esetleg valami, vagy valaki akit erőt ad?

Olvasóim, barátnőim ösztönöznek leginkább, meg maga az írás szeretete. el sem tudnám képzelni az életem írás nélkül.
7. Amikor elkezdted a blogot, gondoltad volna, hogy mára az olvasók száma felugrik 121-re?

Nem, őszintén szólva azt hittem, hogy alig lesz 50 olvasóm.
8. Pontosan Augusztus 14.-én felkerült az köszönetnyilvánítás.. A blogod innentől már teljes mértékben befejezettnek nyilvánítható. Hogy ment a búcsú? 

Nos, igen. Befejeztem, vége lett. A búcsú, ó te jó Isten! Nagyon nehezen szakadtam el ALONE-tól, mivel az életem egyik meghatározó szakaszában íródott, s némely érzelem egyezett az enyémekkel. A blogot teljesen magaménak érzem. ( Oké persze, az enyém is, de érthető mire gondolok. ) Még most is rengetegszer eszembe jut az egész, sőt egyik nap még bele is javítottam az első fejezetbe.

9. Mire vagy a legbüszkébb a blogoddal kapcsolatban?

Talán magára a sztorira, és arra, hogy ismét végigvittem egy sikeresnek mondható blogot, és még mindig naponta legalább 50-el nő az oldalmegjelenítések száma. Ez számomra leírhatatlan, és csodálatos!
10. Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút, még egy utolsó kérdés. Mit üzennél az olvasóidnak?

Én köszönöm, hogy válaszolhattam a kérdésekre. Olvasóimnak ? Azt, hogy imádom őket, és tényleg mindent köszönök nekik!

One way to love / domii

1. Van különösebb oka, annak, hogy a One Direction tagjai formálják meg a szereplőket, más néven?

Hát... mondjuk úgy, hogy van. Igazából szerettem volna egy "független történetet" írni, de tudtam hogy kevesen olvasnák, ezért csempésztem bele a tagok képeit/apróbb jellemvonásait, hogy érdekesebbé (és talán különlegesebbé) tegyem az egészet.

2. Honnan jött a blog ötlete?

Erről sajnos már fogalmam sincs. Tudom, ez most bénán hangzik ,de abszolút fogalmam sincs, mikor és hogy pattant ki az ötlet a fejemből, bár nem is szoktam számon tartani az ilyet. Nap, mint nap ezerféle dolog jut az eszembe, amit vagy felhasználok, vagy nem, esetleg egybegyúrom őket, vagy eldobom a gondolatokat. Sosem tudtam, pontosan hogy is állt össze az egész. De egyet leszögezhetek, nem a Neveletlen hercegnő nézése közben gondoltam ki a dolgot, ahogy azt sokan hiszik (bár tényleg hasonló alapú a két történet).

3. Sokat szoktál olvasni, esetleg olvastál már hasonló történetet?

Ha időm engedi, természetesen vagy könyvet/blogot olvasok, vagy írok. Tény, hogy szerintem egy átlag tizenévesnél jóval többet bogarászom a könyveket. Az enyémhez hasonló történettel igazából még nem találkoztam, de ha érzésem nem csal, egyszer majd úgyis beleütközök egy ilyenbe.

4. Mi volt a legjobb, s a legrosszabb dolog amit a blogodról mondtak?

Eddig még nem volt szerencsém olyanhoz, aki rosszat mondott volna a blogomról. A legjobb? Hát nem tudom, talán az, hogy nagyon jól leírtam a szereplők, de főleg James személyiségét, és az, hogy egyszerű, de mégis humoros és egyedi. Ezeket mondják inkább.

5. Van olyan ember, akivel a blogod miatt sikerült összeismerkednek?

Van, de nem sok, akikkel ma is jóban vagyok. Nem nagyon hajlok afelé, hogy minden egyes olvasót ismerni akarok, és ők sem mutatnak nagyobb érdeklődést irántam, csupán olvassák az írásomat. Persze, akik írnak nekem személyes üzenetet és nem csak "mikor jön kövi" üzeneteket kapok, azokra szívesen válaszolok, és elegyedek szóba az aktuális emberrel. Mindig szívesen fogadom az érdeklődőket.

6. Sok blogot olvasol, esetleg lopták már el a te történeted?

Szörnyen sok blogot nem olvasok, csak nyomon követek párat, amik érdekelnek/érdekeltek. Konkrétan ezt a történetemet nem lopta még el senki, viszont egy másikat (pontosabban az Only one camp... or not? című blogomat) valaki már lemásolta szó szerint, de persze az olvasóim kiálltak mellettem, az illetővel is megbeszéltem privátban a dolgokat, és tisztáztunk mindent. Az óta nem történt ilyen - legalábbis nem tudok róla.

7. Hány részesre tervezet a sztorid?

Sosem szoktam előre tervezni a blogjaimat, és itt sem történt máshogy. Megvan a fejemben a konkrét történet, amit kivitelezni fogok, annyi részes lesz, amennyibe pont belefér a tervezett cselekmény. És ahogy sejtem, nem kerek szám lesz.

8. Mire vagy a legbüszkébb a blogoddal kapcsolatban?

Igazából az egész oldal a szemem fénye. Nagyon szeretem írni a történetet, ezért is törekszem a legjobbra - több-kevesebb sikerrel. De ha már normális választ szeretnék adni, akkor azt mondanám, hogy amire a legbüszkébb vagyok, az "írásstílusom" vagyis a fogalmazásom, vagy nem tudom, hogy mondjam. Szerintem fejlődtem az idők során, ami ezen a blogon csak úgy mutatkozik meg, hogy itt sokkal választékosabban írok.

9. 4 rész után a 23 olvasó, szép szám.. Szoktad esetleg reklámozni a blogod, vagy hasonlók?

Úgy vélem, a mai világban reklámok nélkül sehol nem lennék. HA kijön egy új rész, akkor azt közzé teszem facebook csoportokban, twitteren és személyesen is el szoktam küldeni pár ismerősömnek. Egyébként hirdetni reklámozni nem nagyon szoktam, esetleg ha valaki ki írja, hogy "linkeljetek nekem blogokat", akkor odabiggyesztem az enyémet is, hátha elkezdi érdekelni a dolog.

10. Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút, s hogy időt szakítottál rám.. Mit üzennél az olvasódnak?
Én köszönöm, hogy válaszolhattam a kérdésekre! Az olvasóimnak nem üzennék egyebet, csak annyit, hogy mindent köszönök, nélkülük nem tartanék itt. Az olvasók egyszerűen pótolhatatlanok!

xoxo,