Halihó!
Nagyon nehéz megfogalmazni ezt a bejegyzést. Voltak már olyan problémáim, hogy nem tudtam mit írni, vagy csak értelmetlenül. De ezt a bejegyzést muszáj érthetően, szépen megfogalmaznom. Most,
utoljára.
Azonban félek, hogy nem fog menni, nem fogjátok megérteni. Írhatnám, hogy annyi gond van, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem. De ez nem igaz. Pont fordítva. Minden annyira jól alakul. Talán ez az eddigi legjobb
nyaram. Pont ezért elmentem a kedvem ettől az egésztől. Nincs hozzá "erőm". Sőt, inkább lusta vagyok. Újabban nem jó a gép elé, megnyitni a PS-t, és csinálni amit értek. Eddig szerettem. De csak eddig. Semmi bajom ezzel az egésszel. Szeretem nézni, és olvasni mások bejegyzéseit, de én már nem vagyok erre
képes.
Meguntam.
Tehát nem fogom tovább erőltetni. Figyelni fogom a blogot, de csak mint egy feliratkozó. Imádtam ezt az egészet, de lezárult mögöttem egy korszak, és ebben az újban, már nem látom értelmét a szerkesztésnek.
Köszönöm, hogy olvastatok.
Köszönöm, hogy rendeltettek.
Köszönöm, hogy írtatok megjegyzéseket, emaileket.
Köszönöm, hogy velem voltatok.
Köszönöm, a lányoknak, hogy ha baj volt segítettek.
Köszönöm, hogy anno bevettek.
Köszönöm, hogy velem voltak.
Mindent köszönök.
Tehát, innentől kezdve, velem már nem igen találkozhattok a blogon.
Ezer ölelés, Andrea B.
